A Vincellér Ház egy ízig vérig kisvendéglő hardcore magyaros étlappal.

Ide belépve hátra kell hagyni mindenféle nagyzolást, flancolást ez a hétköznapi emberek kuckója. A berendezés kicsit hajaz a vadászatos feelingre. Na de hagyjuk a dizájnt ez egy hétköznapi hely, a kaja a lényeg!

Ha csütörtök akkor halászlé a Vincellérben. Ez amolyan jolly joker lehetőség minden héten.

A halászlé tartalmas, sűrű, ízletes, vastagon benne van minden ami kell, a pontyszeletek szépen kifilézve, talán ha öt kis szálkát találtam benne, bátran lehetett kanalazni. Akkora adag, hogy mást nem is kívánsz ebédre, szerencsére nem az a híg bajai féle amikor tésztával tökön rúgják az egészet, a szegedi vonalat követi. Nekem nagyon ízlik, de karácsonykor senkinek nem ajánlom (én sajnos berendeltem a családnak 2 éve), ilyenkor a rengeteg előrendelés miatt ipari méretekben "gyártják" és esik is a minőségi színvonal hatalmasat, kritikán aluli moslék lesz belőle, sajnálom, hogy akkor nem vittem vissza nekik, hátha tanulnak a hibából...

Legutóbb csülök napokat tartottak és az akciós étlapot böngészve legszívesebben végigettem volna az egészet pl.: vargányás csülökpörkölt vagy csülkös-káposztás bableves.

Nem bírtam magammal és az egyik legdurvábbat választottam (a csülök rusztikusan az igazi), sült csülköt kértem héjas burgonyával és szalonnás káposztával! Amolyan úri hangulatban egyedül ültem a vendéglőben. Már kóstolás előtt szerelmes lettem a látványba, úgy döntöttem egy szárazabb darabbal kezdem a végén a zsírosabbja könnyebben lecsúszik majd. Ha-ha-ha, de hülye gondolat! Az első falattal berobbant az ízbomba a számban "Booom Baby!", egyszerűen QRVA JÓ! Ropogós bőre alatt ujjnyi zsírréteg és a hús omlósra sülve, a fűszerezés is eltalálva, a szalonnás párolt káposzta szexi módon simult a férfias darab húsokhoz. Kár a dolgot ragozni, két darab hús után elfogyott szusz belőlem, nagyon hiányzott egy korsó sör, hogy lazítson egy kicsit a gyomromon, de mivel kocsival voltam maradt a szóda. Megszólalt egy belső hang "Vad vagyok, férfi vagyok!" ezt itt meg kell enni, csak a gyengék csomagoltatnak!  Még három falatot sikerült betuszkolni, aztán beláttam, hogy sokkal szebb marad a csülök élménye, ha nem erőszakolom magamba az egészet. Végül hátradőltem és addig dicsértem a kaját a pincérnek míg le nem tegeződtünk.

Hagyományosan magyaros és "egészségtelenül" finom ételekkel várnak mindenkit, a szemérmeskedő gasztronómiát otthon kell hagyni!