Na jó, most már meg kell osszam veletek az ebéd élményeimet...

A Pannónia Hotel Széchenyi Éttermében minden nap egy ízutazás vár rám, nem csak attól különleges a menü, hogy olyat ehetek amit máshol még nem kóstoltam hanem, hogy minden étel tökéletesen olyan amilyennek szeretném! Itt egy kreatív szakács tudása és a legjobb alapanyagok találkoznak! Az eredmény pedig a lelkesen falatozó vendégek elégedett mosolya! ...és az egész 1300.-Ft!

Az előétel mindig egy meglepi ízkombináció amolyan gasztro előjáték, a héten volt:

- uborka tonhalkrémmel

- tonhalas mozarellagolyók olivával és paradicsommal

- zöldségfasírt

- brokkolis zöldségkrém+egy szelet croissant

Általában egy-két falat az egész, de tök jól beindítja a kedvet az evéshez, nagyon jó ötlet, hogy alapból jár a menühöz.

A képen látható menü zelleres burgonyakrémleves, baconos harcsafilé zöldséges rizzsel és darapuding málna öntettel.

A krémlevest remekül kísérte a chipsszerűen ropogós lepény, a harcsa és a bacon haverok, a tojásos-tejszínes rántottaszerű kísérő meglepően passzolt hozzá(nekem a sült tejre hasonlított), a rizsköretről annyit, hogy nem igazán vagyok rizsevő, de ezt úgy is megettem, hogy már elfogyott a husi! Íze volt a rizsnek! Végre! A darapuding egy tejszínesen krémes álom volt, álom amiből nem akarsz felébredni! Alig vártam a másnapot...

A választott menü petrezselymes karalábé leves, burgonyafőzelék sertéspörkölttel és almás trifle volt.

Az előétel megint halas volt...  de nekem ízlett. Kíváncsi voltam mert egy klasszikus menzás párost érdekes desszerttel zártunk.

A karalábé leves...  nem rajongok érte de ebben nem volt egy falat fás karalábé sem, nem volt szétfőzve, nem volt kemény, könnyű ízletes zöldségleves volt. A menü krumplifőzelék és sertéspörkölt kombóval folytatódott. Én nem gondoltam, hogy lehet főzeléket rajongva enni, ez nem volt agyonsűrítve lisztel vagy keményítővel, igazából még kenyeret sem kívánt maga mellé. Mindenre igaz, hogy nincs túlsózva semmi, baráti módon hagyja érvényesülni az ízeket a séf!
...és akkor jöjjön a királynő, a desszert: Almás trifle
Ez egy pohárkrém aminek a közepébe almáspitét rejtettek. A vanília krém állaga valahol a sodó és a puding közt volt, nem túlcukrozva inkább harmónikusan édes elegyben. Belekanalazva, belekóstolva lelassúl a világ és csak az ízek olvadnak a szájban. Tökéletes finomság a menü végére, még egy és még egy kanállal akarsz és csak a pohár alja állít meg!

Nächste tage. A kiszemelt menü: Sütőtök krémleves, cheddar sajttal töltött borda héjában sült burgonyával és piskótatekercs borhabbal.

A zöldségfasírt harmonikusan ízletes volt, befaltam! A krémleves inkább szósz volt, túl sűrű de nem fojtós, kellemesen édeskés. A főétel furcsasága, hogy mélytányérban kaptam, kompenzálta, hogy a husi zamatos volt és a cheddar sajtos töltelék egyszerűen király! Na de már megint a köret! Egy nagyobb krumpli felnégyelve és minden oldala szépen lepirítva, már magában is nagyon finom íze volt, szerintem kevesen hagyták ott a tányéron. Nem tudom a fajtáját, de ilyet akarok otthonra is! A végén egy "egyszerű piskótatekercs", külön kóstoltam a tekercset és a habot, azután gyorsan egyben is! A piskótatekercs nem olyan volt mint az anyukámé, hanem olyan mint a nagymamámé!!! Ezt jobban nem tudom fokozni, de az a huncut borhab még ezt is egy szinttel feljebb emelte.

Számomra a hét utolsó menüje a palócleves, gombás marharagu burgonyakrokettel és narancsos joghurtkrém volt.

 Ide már csapatostul mentünk, nem bírták hallgatni ahogy mesélek a fogásokról. "Nincs is ennyi íz az életben..." Gyertek el megkóstolni(mondtam én) akkor érzitek igazán, hogy mi az jóízűen enni! Az előételből rögtön kértünk volna még egy kört, egy szelet croissant brokkolis krémmel... tök jó, két falat az egész de volt aki négyet csinált belőle. A palócleves gyermekkorunk ízvilágát hozta vissza, elégedett mosolyok mindenhol... A marharagu mindenkinek ízlett, csak nekem nem, rágós volt és mócsingos, de ahogy elnéztem csak az enyém sikerült ilyenre, a többiek legszívesebben kinyalták volna a tányért!  A desszert a hét legkisebb finomsága volt, krémesen elegánsan zárta a menüsort, mint amikor valaki őszintén mondja "Egészségedre az ebédet!".

A Széchenyi Éttermet látható módon szinte sehol sem hirdetik, csak egy sovány Facebook oldal támogatja, mindenki Pannóniaként emlegeti, pedig harmadik névnek még a "Royal Bistro-t" is ráakasztották. Marketingből egyes,"jövő órán javíthat"! Hogy lehet három neve egy étteremnek? További észrevétel, hogy a patinás hangulatú környezetben a kiváló ételt kritikán aluli evőeszközökkel kell elfogyasztani, ütött-kopott, girbe-gurba, sérült és szedett-vedet a készlet. Ha a blogomat olvassák esetleg az érintettek, kérem a negatív észrevételeimet fogják fel építő kritikaként. Ez a mennyei étel megérdemelné, hogy ezt a pár apróságot korrigálják!

Őszintén szólva leesett az állam, hogy hétköznapi menüből ilyen fantasztikus ízeket hoznak ki. Kevés helyen fordítanak erre energiát, inkább csak "Tessék, egyél valamit egy ezresért!", de le ne nézz a tányérra!

Mindenkit csak bátorítani tudok arra, hogy kóstolja meg az étterem fogásait, ezen a konyhán szívet, lelket és tudást tesznek az ételbe!