Belépve a Puskás Étterem Söröző Pub (ez mind egyben) ajtaján hatalmába kerít a bungi hangulat. Tudjátok amikor gyerekkorotokban takarókból fotelekből és párnákból bungit építettetek, ahova bebújva jókat kajáltatok és egy egész fantáziavilágot építettetek fel. Szóval ez egy ilyen árnyas, elbújós hely, mintha egy besötétített lakásban lennénk.

Ottjártamkor óvatos teltház és burgenlandi sörfesztivál hangulat uralkodott a szépszámú osztrák nyugdíjasnak köszönhetően, jó kedélyű morajlás töltötte be a teret, szinte kedvem támadt németül rendelni. :)

Fahéjas almaleves és sült oldalas tört burgonyával volt a menü kínálat, jól hangzott... a sült oldalas becsábított. Az asztalon nincs terítő és alátét papírt sem hoznak mint régen... mégiscsak egy Pubban vagyunk, legyen egy kis fapados feeling!

Megkapom a levest, elsőre gusztusos látvány, hogy tejszínhabbal díszítették a tetejét, türelmetlenül bele is kanalazok érezni akarom az olvadó tejszínhab és a fahéjas alma aktusát és akkor beütött az incidens, a leves irtó forró volt. A fahéjat talán az illatán lehetett érezni, de az ízében biztos nem, a tejszínhab szigetem rohamtempóban olvadt, igyekeztem volna de folyton fújni kellett és ott fújás közben szembesültem a leves legnagyobb hibájával (incidens 2), miszerint forrón próbálták besűríteni tejszínnel, de az rögtön összeugrott, túrósan zavaros állagot kölcsönözve a levesnek. Valószínűleg a tejszínhabbal próbálták betakarni ezt a csöppnyi, gusztustalan hibát. Jó tanács: A levest nem jó tűzforrón feltálalni, attól nem lesz jobb íze!

Óvatos bizalommal vártam a sült oldalast, már ránézésre is finom volt (így kezdtük a levest is), belekóstolva szaftos és ízletes volt a hús pont jól átsütve, nem túlsütve. A hagymás törtburgonyához is megfelelő alapanyagot választottak, ennél a fogásnál minden passzolt, mint a kiskifli-nagykifli!

Na és akkor jöjjön a 3. incidens...

Miközben az oldalason élvezkedtem az osztrák nyugdíjasklub jelezte, hogy fizetne. Kb. ekkor tűnt fel, hogy az egész étteremben két felszolgáló van összesen, abból is az egyik a tulaj lehet, csak nála lehetett fizetni és egy kukkot sem beszélt németül. Ez a tulaj nem soproni, olyan nincs hogy egy soproni vendéglátós nem beszéli a németet...  Miután a társaság fizetett (forintban), vadul rábuktak a blokkokra és számoltak, szoroztak. Az egyik vendég jelezte, hogy ő túl sokat fizetett, véletlenül 2db kétezrest adott egy helyett, a tulaj rövid évődés után "No probléma!" felkiáltással visszaadott egy kétezrest a vendégnek. Az egész olyan sunnyogós volt, én valahogy mindig észreveszem ha több pénzt kapok, mint amennyi járna...

A végére még annyit, hogy az ebéd után 20 perccel csikart egy jóízűt a gyomrom jelezvén, hogy az emésztésre szánt idő rövidülni fog. 30 percnyi évődés után befogadta a szervezetem az ebédet és hagyományos feldolgozásra ítélte. Ez csak annyit jelent, hogy az étel frissessége és higiéniája kérdéseket vethet fel!